A mai nap legjobb újságcikke
Kiemelések tőlem - ERLAUER

Nolblog Saját blogom Segítség

Feltöltök

blogolok videót képet hangot

Ma olvastam a militáns baloldali RedNewson Tamás Gáspár Miklós cikkét - érdekes módon a kommentek között, háromszor is megismételve ("bekopizva") a szöveget - egy TGM nevű kommentelőtől. Szerintem érdemes elolvasni. De hangsúlyozni szeretném: sok dologban nem értek vele egyet.


A szolgaságról

Tamás Gáspár Miklós


A szolgaság – habár egyetemes állapot – sokféle, és a szenvedésnek számtalan alakzata van, amelyet evvel a képzettel vagy metaforával leírni nem célirányos. Ha a fölszabadulás módozatain tűnődünk, akkor a legelső dolgunk a szolgaság tüneteinek fölismerése. Azt hihetnénk, hogy ezek a tünetek nyilvánvalók.
De nem. Az uralkodó kultúrának az a föltevése, hogy az emberek ténylegesen szabadok, és a szolgaság patologikus: olykor szabad beleegyezésen nyugszik. Vannak esetek, amelyekben személyek – látszólag – önként alárendelik magukat más személyeknek vagy személytelen tekintélyeknek. Belépnek merev hierarchiájú szektákba vagy katonás szervezetekbe, mazochisztikus nemi kapcsolatokba, mester-tanítvány viszonyokba, egyenlőtlen barátságokba. Néha az a benyomás keletkezhetik, hogy némelyeknek a szolgaság mély (benső) szükségletükké vált. Máskor a szolgaságba való belenyugvást (vagy a benne lelt perverz élvezetet) kulturális tulajdonságként írják le, mintha a szabadság igénye és a szabadság öröme nem volna egyetemes. (Elterjedt közhely Kelet-Európában, hogy az emberek a korábbi rendszerben úgymond „megszokták” az alárendelődést, a tekintélynek való engedelmességet, s ezt most is kívánják, amikor állítólag már „nem volna muszáj”.)
A szolgaság a maga őseredeti formájában tízezer évekig az emberiség nagy részének közös sorsa volt. Egészen a huszadik századig még Európában is verték az alacsonyabban állókat: a béreseket, a zselléreket, a cselédeket, a szolgálókat. Verte az őrmester a bakát, a tanító a tanulót, a férj a feleséget, az apa a gyereket, a nyomozó a gyanúsítottat. Évezredekig térdelt az emberiség a följebbvalói előtt, az istenei előtt, csókolta a rá lesújtó kezet. Kikötötték, deresre húzták, megszégyenítették. Szepegve, szűkölve, sírva, alázatosan kérte az emberiség többsége urának bocsánatát akkor is, ha nem szegett szabályt. A foglyok kínzása ma is elterjedt gyakorlat az összes ismert rendszerben. Az ókorban ezt egyszerre nyersen és ünnepélyesen be is mutatták: a római diadalmenetekben rabláncon húzták-vonták a legyőzött „barbár” fejedelmeket, a vereséggel kivégzés járt, a vesztes ellenfél asszonyait szétosztották a katonák között. Akit legyőztek, rabszolga lett, térdelhetett új ura előtt. Megcsonkították, megbélyegezték.
A keresztyénségről, amely először utasította el ezt félreérthetetlenül, még ma is mondják – Nietzsche nyomán – , hogy „rabszolgamorál”, mert az emberek egyenlőségét állította, és azt merte mondani, „szeresd ellenségedet”. Még ma is, kétezer esztendővel később, ez az egyik legforradalmibb mondat. Ahhoz, hogy erkölcsi következményeit belássuk, még ma is nagy képzelőerő kell.
Az alárendeltek még nem is olyan régen beszolgáltatták az általuk megtermelt javak nagy részét uruknak, ingyen dolgoztak neki, mindig a rendelkezésére kellett állniuk, esetleges gazdasági lehetőségekért (kocsmatartás, őrletés, disznóvágás) fizetniük kellett neki, hozzájuk szállásolták be – akár hónapokra és ingyen – a csapatokat, csak ők fizettek adót, hosszú évekig kellett katonai szolgálatot teljesíteniük, nem volt szavazati joguk, és többnyire az egyszerű fizikai helyváltoztatásuk se volt szabad. Politikailag uruk képviselte őket, és jogilag uruk bíráskodott fölöttük. Az úr fogdmegjei rendszeresen bántalmazták őket. Feleségüknek és lányuknak a följebbvalók szexuális igényeit zokszó nélkül illett kielégíteniük. Ha kellett, szegényes javaikat minden további nélkül elszedték tőlük, vetésükön átgázoltak a lovas vadászok, miközben hajtókként nekik kellett fölverniük a vadat. A panaszkodásért pofon járt vagy korbácsütés.
Így éltek őseink, ezek azok az ezeréves, nemes hagyományok, amelyeken a konzervatívok annyira elérzékenyülnek. A magyar történeti publicisztika (a hivatalos) még az 1930-as években is helytelenítette a jobbágyfölszabadítást. Az volt a romlás kezdete – írták a porladó kollégák.
A kapitalizmus előtt az alárendeltek fizettek az úrnak. A kapitalizmusban a termelőeszközök tulajdonosa fizet a proletárnak. Azért, hogy – saját termelőeszközök híján – a proletár termelhessen s ebből megélhessen, a munkaerejét kell eladnia. A jobbágy nem adta el a munkaerejét s a munkaidejét, az amúgy is ura jussa volt. A proletár nem személyes alárendeltje, szolgája a tőkésnek, kettejük viszonyát a pénz közvetíti. Ez a viszony nem személyes. Ráadásul szabályozott: a munkaszerződés föltételeinek betartása a jog eszközeivel kikényszeríthető. Ezek a föltételek alku eredményei: az alkuban a proletár esélyei rosszabbak, mint a tőkéséi, de vannak azért lehetőségei, ha szervezkedik, sztrájkol.
A proletár (személytelenül) alárendelt helyzetét a polgári társadalom két fő instrumentuma – a pénz és a jog – határozza meg. A proletár mint állampolgár és mint egyenrangú vásárló a fogyasztói piacon A SZABAD IDEJÉBEN nem alárendelt, nem szolga. Egyenlőként alárendelt – ennek kifinomult és bonyolult elemzése Marx egyik fő érdeme – , de itt az egyenlőség mozzanata is valóságos és lényeges.
Igen ám, de ez a társadalom is hierarchikus, és a hierarchiának (az egyenlőtlen rangsornak) úgy látszik, az a természete, hogy kiterjed, mindenüvé behatol. A munkás egyáltalán nem szabad a munkahelyén. Nyilvánvalóan a tőke piaci érdekei szabják meg, hogy mit és mennyit termel, hogy mennyi ideig dolgozik, munkájának természetét pedig a megfizethető „legfejlettebb” technika írja elő. A munkaintenzitást, sebességet állandóan fokozzák. Ezt különleges személyzet ellenőrzi. A technikai utasításokat, paramétereket szigorúan be kell tartani. Az üzemi munkafegyelem egyre szorosabb (szemben ellenkező híresztelésekkel, az iparban a futószalagmunka részaránya alig csökken).

A szabadidőben – írtam följebb – a munkás szabad és egyenlő. De ez változik. A fogyasztás meglehetősen irányított, a céltudatosan megtervezett új (mintegy hetvenéves) településszerkezetben a legtöbben rákényszerülnek a gépkocsihasználatra és a vele együtt járó életmódra – ezt tovább fokozza a városokon kívüli bevásárlóközpontok elterjedése. A szabadidőt a televízió és az interaktív digitális szórakoztatás tölti be, amely látszólag ingyenes, de a reklámok miatt beépül az egyre uniformizáltabb fogyasztói piacba. A prekarizált munkamodellben a megbízásra váró részmunkaidős dolgozók a mobil hálózatok révén folyton „be vannak kapcsolva” (mindig „on”, sohasem „off”), a munkaidő és szabadidő összeolvad. A szabadidő mint fogyasztási cikk mindenkit állandóan „bekapcsol”. A villamoson, buszon, vonaton mindenkinek a fülében a fülhallgató, árad a populáris zene, árad minden autóban, minden szórakozóhelyen, minden nyilvános térben. Még az orvosi várószobákban is mindenütt képernyő, megy a reklám, árad a populáris zene, amely elől nincs menekvés.
Az állampolgár számára politikailag döntő információk látszólag szabadon hozzáférhetők, ám a tények és a racionális vita láthatósági tere egyre szűkül, a silány bulvárlapok és kereskedelmi rádiók, televíziók értelmetlen, sekélyes, repetitív ostobaságai mindent elöntenek, s a maguk fölületes és nevetséges, torz sikerkultuszával a versenyetikát terjesztik. Így a piaci helyzetek szimulálásával töltik ki azt a szabadidőt, amelynek elvileg szabadnak kellene lennie a versenytől, a munkától, a nagy, személytelen erők puha terrorjától.
Azok, akik már kiestek a munkaidő/szabadidő dichotómiából, nem zuhannak ki a szabályozási szférából – s ha mégis, akkor jaj nekik. A munkanélküliek világszerte egyre inkább kénytelenek értelmetlen és kilátástalan átképzési és közmunka-programokban részt venni, ami a közrendet-közcsendet szolgálja, nem a visszakerülésüket az ún. munkaerőpiacra. Akik erre nem képesek, azokat zuhanás közben fölfogja a háló: a büntető igazságszolgáltatás, a börtönrendszer, a pszichiátriai rendszer, a kórház, a drogambulancia, az idegenrendészet, a jótékonyság, a „szociális gondozás”, az „ifjúságvédelem” stb., amely cserébe teljes konformitást, behódolást követel meg.
Aki pedig ebből is kiesik, éhen hal, hacsak nem gyilkol és rabol. De persze így se él sokáig.
A munkába nem álltak (vagy a prekárius-munkanélküli életet még el nem kezdők) egyre nagyobb mértékben intézményekbe zsúfolódnak. A fiatal anyákat (és apákat!) a munkahelyekre kényszerítő rendszer egyre korábban nyomja be a kisgyerekeket a megőrzőkbe (óvodába stb.), és az egyetemi oktatás általánossá válásával egyre hosszabb időt töltenek egyre értéktelenebb és antiintellektuálisabb oktatási intézményekben, Nyugaton ez sok százezer esetben már harmincéves korig terjed.
Az uralkodó ideológia is egyre agresszívabb. Jogilag a KÖTELESSÉG, gazdaságilag a MUNKA, politikailag a NEMZET fogalma köré rendeződik. Ez csupa rendfogalom, szabályozási tervvázlat. Mindegyik a személyes és a kollektív ellenállás megtörését szolgálja. A rendnek ez a fogalmi szentháromsága nem szolgál vigasszal. A vigasz tömegkommunikációs pótléka – a tőketulajdonnal nem rendelkezők állítólagos „piaci sikerének” (vö. vetélkedők, szerencsejátékok, tehetségkutató versenyek stb., no meg elsősorban a profi sport) talmi legendája – nem eléggé hatékony. A „premodern”, prekapitalista rezsimek kettős ideológiája – egyrészt a „rendi”, azaz kasztrendszer, másrészt az ennek közvetlenül ellentmondó evangélium – erre sokkal alkalmasabb volt. Az egyház a maga monarchikus szerkezetével, uralmi szimbolikát erőltető csúcsíves székesegyházaival szintén ambivalens volt, az általa prédikált alázat (szegénység, szüzesség, engedelmesség) ellentmondott a papi fönsőbbségnek, egérutat kínált a lázadásnak.
A mostani rendszerben kisebb a közvetlen fizikai kényszer és a személyes függőség szerepe, de a hatalom sokkal átfogóbb a személytelensége révén (a tőke absztrakció: a burzsoázia politikai osztályhatalma közvetett, s egyébként sem erős: a tőke elvontsága uralkodik, nem a polgárság).
A szolgaság elemeit az állammal egyesült médiák és ideológiai apparátusok jelentik, az uralom lényege rejtett és elvont; tudományos elemzés nélkül nem észlelhető. Mindenki érzi, hogy nem – a jobbik esetben: nem teljesen – szabad, de az uralom (az úr) megfoghatatlan.
Az eredményes lázadás – ha lehetséges egyáltalán – rendkívül bonyolult lenne. A lázadás szerszámait szelíden kivették a szolgák kezéből.

0
6 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Hozzászólások

Eddig 55 komment érkezett ()

1. Nefelejcs
2010. 01. 09. 18:24

Na, de jó ezt megtudni...Ha már ő mondja.

El sem tudok képzelni még egy rendszerváltást...lassan már az sem lesz, aki akarná.

2. KerekesZS
2010. 01. 09. 18:34

Az áttekintés remek, mondhatni hibátlan. A rendszer ellen lázadni valóban lehetetlen, de kilépni belőle lehet. Szépen fokozatosan függetlenedni tőle, és magára hagyni. A kirekesztettek, az alternatív társadalomba átlépők egyre többen lesznek, és egyszer csak a mennyiségi változás minőségi változásba fog átcsapni :)

3. erlauer (szerkesztő)
2010. 01. 09. 18:55

Gazsinak nyilvánvalóan sok igazsága van, de a lényeget tekintve biztosan nincs. Szerintem ugyanúgy az emberi természethez - meg egyáltalán, minden természethez -, hozzátartozik a verseny, mint a szeretet (szolidaritás). Ezekből vagyunk összegyúrva, ezt tagadni vagy "megdönteni" olyasmi, mint nem tudomást venni arról, hogy a pálinkás stampedlik a gravitáció miatt a föld középpontja felé esnek - persze csak ha elengedjük őket.

4. vajkaramella
2010. 01. 09. 19:02

"Az uralkodó ideológia is egyre agresszívabb. Jogilag a KÖTELESSÉG, gazdaságilag a MUNKA, politikailag a NEMZET fogalma köré rendeződik. Ez csupa rendfogalom, szabályozási tervvázlat. Mindegyik a személyes és a kollektív ellenállás megtörését szolgálja."

Szabályokra szükség van, már akkor is, ha két ember él egy közösségben. Ezzel nincs semmi baj.
A baj azzal van, hogy a mi országunkban mindenki ismeri, érvényesíti a jogait, a kötelességeiket annál kevesebben.

Amikor az egyén kötelessége előtérbe kerül a jogaival szemben, akkor talán ki fog alakulni a valódi nemzeti öntudat és fellendül végre a gazdaság.
Kérdem: mikor fog ez a szemléletváltás kialakulni bennünk, és a felnövekvő generációkban?

5. KerekesZS
2010. 01. 09. 19:08

Meglehet Erlauer, hogy hozzátartozik a verseny az emberhez, az élethez, csak azt nem értem, hogy miért tereljük egy olyan pályára a versenyt, ahol nem érdemes versenyezni? ahol teljesen érdektelen, hogy ki győz? Nem mindegy, hogy kinek van nagyobb autója, vagy háza? Talmi siker, egyszer csak jön valaki, és huss, volt nincs.. már csak volt.
A szeretet az más, ugyanis csak két dolog igazán a tiéd, csak két dolog van, amit soha senki nem vehet el tőled: azt amit szívedben, és azt ami a fejedben van.
Miért nem abban versenyzünk, amiben érdemes? Abban, hogy ki tud jobb gyógyszert kitalálni, ki tud jobb hidat építeni, ki tud biztonságosabb autót, vagy más közlekedési eszközt kitalálni, ki tud jobb bablevest főzni, ki tud jobban sakkozni, vagy bridzselni, vagy van még millió és egy dolog, amiben összemérhetnénk magunkat. De hogy kinek van nagyobb briliáns az ujján? Nem mindegy?

6. medve1942 (látogató)
2010. 01. 09. 19:12

"Tudd meg: szabad csak az, akit. Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Ki nyíltan gyűlölhet, szerethet..." (Heltai Jenő) Valószínűleg szám szerint egyre többen vannak, de a társadalmon belül egyre csekélyebb az arányuk. És különben is, ez olyan, mint a nőkkel való kapcsolat - a mennyiség egyáltalán nem csap át automatikusan minőségbe, bár miután mindenkitől lehet valamit tanulni, segíthet benne.
A szexuális dom/sub kapcsolatok ("safe, sane, consensuel"), amelyekre TGM is utal, egyre inkább terjednek, olyannyira, hogy már a NOL is ír róluk. Jó modelljei a boldog alattvalói gondolkodásnak (amit már Heinrich Mann is pontosan leírt porosz változatban, a feledésbe merült Az alattvaló című regényben), és amelyben a vezérében hívő "fan" lubickol. Mindennek jó modellje a sub-lét, amely mentesíti az embert a szabad döntések, választások kényelmetlen felelőssége alól.
Érdekes öszevetni a mai proli és a régebbi amerikai fekete kitörési lehetőségeit: sport és zene. Hitler a "szolganépek" számára működtetett rádióadókon szinte kizárólag zenét sugárzott volna.

7. vajkaramella
2010. 01. 09. 19:16

Kedves Zsuzsa!

Olvastalak, bár másnak címezted mondandódat.

A legtöbb embernek - sajnos - nem mindegy. Az túl emberi volna és ők már elfelejtettek embernek lenni.

Szívemből szóltál.

8. emilke
2010. 01. 09. 19:17

Társszerző lettél? TGM. helyett te rakod fel a cikkeit?

9. Nefelejcs
2010. 01. 09. 19:21

4-re
Vajkaramella, olyan szépen hangzik, de képzeld csak el, hogy holnap mindenki úgy ébred, ahogy szeretnénk: tudjuk a kötelességünket is, nem csak a jogainkat.
És megyünk dolgozni. Hova? Nincs elég munka. Hiába szeretnék dolgozni, "visszafizetni" az államnak a belémölt pénzt.

10. erlauer (szerkesztő)
2010. 01. 09. 19:22

@ 5. KerekesZS

A briliánsok tekintetében csak a hülye celebek versenyezne. A tőke nem.

11. erlauer (szerkesztő)
2010. 01. 09. 19:23

@ 8. emilke

Nem lettem társszerző. Ez egy utánközlő blog.

12. vajkaramella
2010. 01. 09. 19:28

erlauer eszembe juttattad József Attila: Farsangi lakodalom c. versét.
"Tőke és Fasizmus jegyesek
Minden külön értesítés helyett. [...]"

13. vajkaramella
2010. 01. 09. 19:34

Kedves Zsuzsa!

Nagyon lesarkítottad.

Amit leírsz, az éppen az állam kötelessége lenne az állampolgárával szemben, azaz megfelelő munkahelyet teremteni és csak azután van joga követelnie a "beléd ölt" pénzt.

14. KerekesZS
2010. 01. 09. 19:39

Erlauer, hát miben versenyzik a tőke? És ki a jobb? És miben? Ki tudd több felesleges bilikék és bugyirózsaszin ketyerét rásózni a másikra? Ki tudd hamarabb tönkremenő berendezést előállítani? Ki tud ennek érdekében több mocskot beleengedni az Amazonasba, vagy az óceánba? Ki tud mindenféle mesterséges módon hamarabb dagadtra fújni egy sertést? Ki tud ezért több vegyszert belenyomni a földbe?
Vagy miben?

15. JoGabor
2010. 01. 09. 19:43

TGM-et olvasni mindig érdekes, nekem akkor is, ha többé-kevésbé nem értek egyet vele. Én úgy vélem, minden, ami él (1) hierarchiába rendzett (2) a megfelelés törvénye ("amint lent, úgy fenn") és (3) saját ciklusaiban, azaz a ciklikusság törvénye szerint működik. Az ember is, mint egyén, és mint társadalom. Nem vagyunk egyformák, hierarchia mindig volt, van lesz. Lehet persze ezt "alávetettség"-nek tekinteni, nézőpont kérdése. De ezt, ha nem is azonosítani, de igen erőteljesen, fogalmilag összekapcsolni a bántalmazással, mint itt TGM, aztán kijelenteni, íme, így éltek őseink, és lám, erre büszkék a konzervatívok - talán kissé erős. Nem így éltek, tisztelettel, és a mai konzervatívok (én, meg néhány barátom, de lehet. hogy vannak azért mások is) egyáltalán nem büszkék senki bántalmazására.
(Csak egy bátortalan példa: az archaikus társadalmak istenkirályságai, ahol a hierarchia szakrális rend, mindenki tudja a helyét, és önként teszi a dolgát, azaz beteljesíti sorsát.)

Kedves medve,
szerintem Hitler ráfizetett volna. Hamvas azt írja, a régi kínaiak azt tartották, a zene a legmagasabb rendű művészet, mert kiegyenesíti, felemeli az embert, megtanít együtt élni. Jellemző, hogy az alulról jött Hitlernek erről halovány fogalma sem volt.

16. vajkaramella
2010. 01. 09. 19:44

Kedves Nefelejcs!

Ne haragudj, előzőleg Zsuzsát olvastam, a címzettet tévesztettem. Természetesen neked válaszoltam.

17. KerekesZS
2010. 01. 09. 19:50

Kedves JoGabor, az őseink pont úgy éltek, ahogy TGM leírja, feltéve, hogy azokra az írásbeli emlékekre hagyatkozunk ennek eldöntésében, amik ránk maradtak.
Egyformák valóban meg valóban nem vagyunk, nem voltunk és nem leszünk, valamiféle hierarchia minden valószínűség szerint mindig lesz. De ne hogy már ember és ember között ezt az döntse el, hogy kinek ki volt az ükapja-nagyapja-apja, vagy hogy hány málnaszörpös asztalka borul fel egy tolópofonjától...

18. JoGabor
2010. 01. 09. 20:21

Kedves KerekesZS,
nem írtam semmi olyat, hogy ember-ember között az döntene, kinek ki volt az ükapja. Ez a butaság kb. az i.e. V-VI. szd-tól érvényesült, amikor az Aranykor végével a szellemi ember elveszítette az uralmat. ("Uralom csak egy van. Ha nem a szellem uralkodik, bárki legyen az, bitorol." Ezt is Hamvas írta.) Ember és ember között ugyanis nem az a különbség, ki hová (palotába vagy kunyhóba) születik, hanem az, hogy ki minek.

19. KerekesZS
2010. 01. 09. 20:34

Ebben akkor egyetértünk, csak akkor azt nem értem, hogy a jobboldal miért hivatkozik a dicső múltra, az apák emlékére, miért nem azzal foglakozik, hogy ő ki, és miért nem enged oda másokat a rajtvonalhoz, miért nem követeli, hogy mindenki állhasson oda a rajtvonalhoz, aztán hajrá, nézzük, ki a jobb? Mert ugye most az, aki a windsori palotába születik mégis csak egy kicsit könnyebben bontakoztatja ki a képességeit, mint az, aki egy borsodi falu szélső putrijában nem?

20. JoGabor
2010. 01. 09. 21:32

Kedves KerekesZs,
nem tudom, az önmagát jobboldalnak nevező hazai politikai formáció mit miért csinál. Én nem tartom őket se jobboldalinak, se konzervatívnak. Nincs közöm hozzájuk, bár akadnak a köenyezetemben, akik odatartozónak vallják magukat. Megadom a kelló tiszteletet, igazán csak ritkán szoktam megmosolyogni őket (ahogy a köz felemeléséért folyamatosan önfeláldozóan kűzdő baloldaliakat is).

21. KerekesZS
2010. 01. 09. 21:57

Kedves JoGabor! engem nem is nagyon érdekel a magát ilyen vagy olyan oldalinak nevező politikai formáció véleménye, nekem sincs közük hozzájuk. Én csak azt a kérdést teszem fel mindenkinek, hogy tiszta-e a lelkiismerete, nincs-e neki felelőssége abban, hogy a másik is a rajtvonalhoz állhasson, biztos-e abban, hogy az, hogy ő kibontakoztathatta a saját képességeit, az az ő érdeme, vagy csak élt azokkal az előjogokkal, amit az apja-nagyapja-ükapja így-úgy harcolt ki neki?

22. palibatya
2010. 01. 09. 23:11

„Az eredményes lázadás – ha lehetséges egyáltalán – rendkívül bonyolult lenne. A lázadás szerszámait szelíden kivették a szolgák kezéből.”

Napjaink társadalmi problémáinak megoldására a lázadást mára kissé elavult, és felettébb kontra-produktív módszernek tartom.

A gondolkodás, a döntés, és a cselekvés lehetőségei ma jobbak, mint az eddigi rendszerekben bármikor. Ezekkel az adottságokkal, és a törvényeink által biztosított lehetőségekkel kell élnünk, és nem ész nélkül sokadszor is fejjel a falnak menni, és főleg nem másokat is a falnak vezetni!

Alapvetés: a hatalom óhajtása, vagy akarása beteljesülés esetén – függetlenül az esetleges jobbító szándéktól – csak öncélú hatalomgyakorláshoz, és az azzal párban járó szolgasághoz vezethet.

Az öncélú, valójában megosztatlan politikai hatalom a hazugság, vagy az erőszak eszközeivel URALKODIK, mi pedig kényszerű alávetettekként SZOLGÁLJUK ezt a mindenkori önös célt.
A demokrácia a hazugság rendszere, a diktatúra pedig az erőszaké. Ne legyenek illúzióink, működésük célja egyformán a kényszerű alávetettség, a szolgaság fenntartása.

Közcélú hatalom – amilyennek egy demokráciában a hatalomnak lennie kellene - nem kötődhet egyetlen társadalmi-gazdasági alakulathoz, érdekcsoporthoz sem, célja pedig nem lehet más, mint a közérdek képviselete, és a közjó érvényesülését biztosító társadalmi feltételek megteremtése.
Ez a kívánalom meggyőződésem szerint akkor teljesülhet, ha a hatalomba nem valamelyik rész (párt) képviselőit, hanem a politikai hatalmat ténylegesen megosztva a "legjobbakat" emeljük, és a politikai döntési mechanizmusokat a közcél, a közjó szolgálatához igazítjuk.

Bár ma még kevesen gondolják, vagy tudják, de ez a lehetőség is nyitva áll előttünk…
(off Egyébként petibatya vagyok, csak valamilyen technikai ok miatt nem tudtam úgy belépni)

23. Anemone
2010. 01. 09. 23:33

Hasznos, értékes írás. Egyedül azt hiányolom, - állandóan ezt hiányolom!! - hogy mutasson egy ilyen áttekintés után perspektívát is.NEM BAJ, ha bonyolult!! Csak ne ez a lemondás legyen ott a végén, hogy ááá, el se kezdjük!
Lehet, figyelmetlenül olvastam, de mintha kimaradt volna az a kapaszkodó, hogy : információ! ?
Összehasonlíthatatlan korábbi korokhoz képest az információáramlás.
Igaz, hogy a mennyiség meghatározza a minőséget, ill. azt a befektetési időt(és rizikót), amivel hiteles, megbízható tájékoztatásra tehetünk szert, s a hozzáférhetőség hierarchiája ebben is felfedezhető, de mégis egy soha nem tapasztalt kinyílást jelent a világ felé (amivel a technika fénysebességgel való fejlődése miatt is nehéz lépést tartanunk, nyilván ez is cél).

2.Zsuzsi gondolatára vagyok hajlamos voksolni, azt hiszem, ebben akarok hinni...ám a kérdés is ott motoszkál bennem, hogy az eddigi évezredek szolgasorsa , nevezném inkább függőségre való hajlamnak, nem magából az emberi természetből fakad-e?
Mert, ha igen! - akkor ezt mi magunk indukáljuk újra és újra. És a változás csak az egyéni szellemi(lelki) ébredés, fejlődés útján következhet be...amit sem a fent említett iskolák, sem az élet egyéb területei nem tesznek lehetővé, sőt!!
Akkor?? Mitől indulnánk tömegesen ezen az úton?

24. JoGabor
2010. 01. 10. 0:04

Kedves KerekeZs,
válaszom a másik blogon, Cuba Libre c.C.-nél, ahol szintén összetalálkoztunk, itt:
kommun1zmustma.nolblog.hu/archives/2010/01/09/MSZP_vagy_semmi/

Kedves Péter,
nagyjából egyetértek, nekem is inkább a meritokrata szimpátiám van, de hol van itt valódi meritokrácia? És azt hiszem, a nagy társadalmi/történeti ciklus végén, sajnos már nem adottak a feltételek ahhoz, hogy a hatalomba a "kiválókat" jutassuk. Azt hiszem, nem tehetünk mást, mint amit Szilágyi Ákos mond: táncolunk, míg tart a zene...

25. erlauer (szerkesztő)
2010. 01. 10. 7:01

@ 12. vajkaramella

Nem én juttattam az eszedbe ezt a "Tőke és fasizmus jegyesek" összefüggést, hanem TGM. Én nem így gondolom. Szerintem a szélsőbal és a szélsőjobb - közeli rokonai egymásnak. A tőke és a tőke ideológiája (a liberalizmus) mindkettőnek a legnagyobb ellensége.

26. erlauer (szerkesztő)
2010. 01. 10. 7:04

@ 23. anemone

Egyetértünk. Az újbaloldalnak (újmarxizmusnak) nincs pozitív elképzelése a jövőről. Mert nem jöhetnek újra a szovjet típusú államosításokkal, az állam szerepének újra hatalmasra növelésével - akkor hol marad a marxi "állam elhalása"?

27. KerekesZS
2010. 01. 10. 8:00

Erlauer, azért mert neked nincs elképzelésed, vagy nem tudod elképzelni, hogy a másiknak van elképzelése, azt még nem jelenti azt, hogy a másiknak nincs elképzelése.
Tudod az emberi gondolkodás és az emberi intelligencia kutatói ott tartanak a gondolkodásban, hogy mesterjelöltnek nevezik azt, aki képes egy adott területen minden ismert megértésére, elsajátítására, és visszaadására, mesternek meg azokat, akik képesek az ismerthez hozzáadni.
Hogy ez a tudás honnan jön, arra még nem nagyon van magyarázat, intuíciónak nevezik, de hogy ezek a "hozzáadások" intuíciók vitték előre az emberi tudás gyarapodását, ahhoz senkinek kétsége sem fér.
Soha nem mondd, hogy soha :)

28. erlauer (szerkesztő)
2010. 01. 10. 8:58

Nemcsak Gazsitól, tőled sem olvastam még pozitív elképzeléseket a jövőről. Én a rendszer híve vagyok, nem megdönteni akarom, csak javítani. De neked kellene valamit mondani a proletárforradalomról, a munkástanácsokról, a munkás-önigazgatásról. Mégpedig valami hihetőt.

29. cselcsabi
2010. 01. 10. 12:11

"vannak azért lehetőségei, ha szervezkedik, sztrájkol."

Ez az egy mondat ér valamit abból, amit TGM ír.

Gyerünk, Gazsi, egy-kettő!

30. granicsar
2010. 01. 10. 12:19

Alá-fölérendeltség minden szervezetben létezik (persze vannak kivételek).
Azért, hogy egy szervezet működni tudjon, a feladatokat a szervezeteb belűl meg kell osztani (ez a lényege a szervezetben való működésnek). A szervezet egyes egyszégei specializálódnak valamilyen feladat végrehajtására, és ezáltal különböznek a szervezet többi részétől.
A szervezet akkor működik hatékonyan, ha minden része a rá kíosztott feladatot a legjobban hajtja végre.
Ha a szervezet már nem műlödik hatékonyan, akkor átalakul (vagy elpusztul). Az átalakítás lényege, hogy a szervezeten belűli feladatok átszerveződnek és ezáltal hatékonyabbá válik a szervezet működése. (vagy nem és a szervezet elpusztul).
Az emberi társadalom is egy szervezet, amely egyénekből áll, vagyis önnállóan is működni, fennmaradni képes egységekből.
TGM nem írt semmi újat. Sőt sok helyen profanizál. Amit a feudális dolgokról ír, az meg egyenesen a középiskolás tankönyvekből való. Mégpedig szinte szóról szóra így írtak róla a szovjet (magyar nyelvű) történelem tankönyvekben. Még pontosa emlékszem rá. TGM-től szinte szégyen, hogy ilyet leírt. A feudális rendszer, főként a vége felé, sokkal vonzóbb volt, mint a korai tőkés rendszer. És sokkal emberbarátibb. Erről elég szép számban vannak tanulmányok, nem ártana egy értelmiséginek tájékozódnia az ilyen dolgokról. Igaz, TGM is átment demagógba.

31. Virág elvtárs s.k.
2010. 01. 10. 12:24

Tamás elvtársnak ez úttal nagyobb igazsága van, mint más írásaiban.

Az utolsó mondat Virág féle kiegészítése: - a kalasszikus eszköztárat pedig már a szocializmusnak nevezett rabszolgaság is elvette: a szakszervezeteket is "államosította".

Ezek után csak hab a tortán a rabszolga rendszer bonyolult pénzuralmi rendszerré történt metamorphozisa.

32. Virág elvtárs s.k.
2010. 01. 10. 12:27

Lázadjunk! Csak a láncainkat veszíthetjük!

De ki ellen?

Először is le kellene rázni a létező és a csak adminisztratívan létező adósságok láncait.

33. palibatya
2010. 01. 10. 12:40

28. erlauer (szerkesztő)

„Én a rendszer híve vagyok, nem megdönteni akarom, csak javítani.”

Ez világos beszéd.

Nem a szavakon akarok lovagolni, de úgy gondolom, hogy a rendszert sem megdönteni, sem megjavítani nem leget.
Azt, hogy megdönteni miért nem lehet, vagy miért lenne értelmetlen próbálkozás, most nem indokolnám.

A javításról.
Ha egy rendszer a működtetésének céljában, alapvetéseiben is túlhaladottá, és ha a rendszer megvalósuló belső folyamatai bizonyíthatóan a rendszer felszámolása, megszűnése irányába hatnak, az a rendszer nem javítható.
Ott változtatni kell.

Meg kell változtatni a társadalmi erőforrások működtetésének a célját, (a hatalmi célt), és ki kell alakítani az új hatalmi célt szolgálni képes új politikai intézményrendszert.

A demokrácia hazug rendszere azzal nem javítható, hogy holnaptól csak ebben, vagy abban már nem hazudunk, vagy csak kisebbet, de a hamis alapvetéseket, a lényeget „érintetlenül” hagyjuk.
Szerintem.

34. gubkaferi
2010. 01. 10. 13:00

Erlauernek.....szakadt egy ötletem támadt.....össze kéne génmodifikálni egy remekmükisérlet keretében a mi Gazsinkat és Tamás Pali szociólogust.Egész jó durranás lenne a dologból. Én nagy hivője lennék és terjeszteném közös tanaikat az tuti........DD

35. gubkaferi
2010. 01. 10. 13:04

Graninak....na aztán ,ha valaki akkor mi Veled tudjuk a legközelebbről,hogy egy rendszer még nyolcvan évvel azután is képes müködtetni magát,miután rég megbukott. Sztálin él, élt és élni fog, még Mo-on is.Sétálj le egy nyári sziesztás napon bármely önkormányzat ügyfélirodájába..

36. m (látogató)
2010. 01. 10. 13:10

@ 25: "A tőke és a tőke ideológiája (a liberalizmus) mindkettőnek a legnagyobb ellensége."
:)))

jajj igen, pl. a német vagy olasz tőkésosztály annyira, de annyira ellenezte a fasizmust...
ja,bocs, igazság szerint: a valóságban mind2 esetben ők juttatták hatalomra. Chile - 1973? Irán - 1953? Spanyolország 1936/39? Gutaemala, Nicaragua, El Salvador, Zaire (Mobutu), Kongó (1961, Lumumba)...törökországi puccsok tömege stb stb.

LOL

37. granicsar
2010. 01. 10. 13:35

28
Azért valahol, a sok eltérés ellenére, az alapdolgokban egyetértünk. A rendszert fejleszteni kell, mert jelenleg nincs alternatívája. A szabadságot kell fejleszteni, az egyén felelőségét és szabadságát. Minden más út, legyen baloldali, jobboldali, radikális vagy konzervatív mindenképpen a szabadság korlátozásához vezet. Az egyik a bolsevista diktatúra, a másik a konzervatív diktatúra (a fasizmust, nacionalszocializmust én baloldali mozgalomnak tartom).
35
A rendszer, a szervezet az egyének kapcsolódási pontjaiból jön létre. A kapcsolódási pontok mennyisége és minősége kultura függő. Az pedig eléggé nehezen változik. Pld. ha a proletárdiktatúra Hollandiában jött volna létre (lett volna esélye?) más lett volna, mint Oroszországban. MO ezer év után is keleti kulturáju szervezet, ahol folyamatos harcot vív az egyéni szabadság a szervezetben való működéssel. Ezért tűnik, érződik rabszolgaságnak az állami hatalom, mert van egy réteg, amely nehezen viseli el a hatalmat. A társadalom másik része pedig igényt tart a hatalomra, mint a biztonság garantjára. Ami a legérdekesebb, a hatalom ellen többnyire nem az igazán elnyomottak, a rabszolgák lázadnak, hanem azok a szabad egyének, akik kiszorulván a hatalomból, nem tűrik el a hatalmat.
Azt hiszem Pasolini egyik filmjében, a Salo-ban mondja ki ezt a fura dolgot. Az egyik gazember szónokol arról, hogy ők az igazi anarchisták, mert a szabadságuk megteremtésének érdekében kisajátították az államhatalmat.
A rendszerek nem buknak meg, csak átalakulnak :) És meg kell mondjam, sokkal jobban érzem magam olyan rendszerben, amely nem szól bele az életembe, nem akar pátyolgatásba burkolt rabszolgaságba taszítani. Farkasok és kutyák :)

38. 12szer
2010. 01. 10. 13:38

erlauer Köszönöm :)

39. mizar
2010. 01. 10. 14:46

Na végre egy cikk TGM-től, ami nem kacsázik össze-vissza. Igaz, hogy azokat közli amiket mindenki tud.
Két dolgot viszont kiemelnék, amivel nem értek egyet:

"Így éltek őseink, ezek azok az ezeréves, nemes hagyományok, amelyeken a konzervatívok annyira elérzékenyülnek."

A másik pedig, hogy az értelmesebbje nem érzi szolgának attól magát, hogy reklám vagy hülyeség megy a tévében, hanem olvas, kirándul, vagy dévédéit nézi.

A többiben igazat adok neki, de most mintha csak Marx Tőkéjét használta volna forrásnak.

Nos a konzervatívok nem azon érzékenyülnek el amit TGM kiemel, vagyis a jobbágyságon, a kiszolgáltatottságon, stb., hanem az ország Európában betöltött viszonylagos helyzetén.
Sajnálatos, hogy TGM úgy tesz mintha ezt nem tudná. Alig akad két tucat ember ebben az országban aki a grófokat, jobbágyokat visszakívánná.

40. mizar
2010. 01. 10. 14:48

Jé, összekeverte mondataim sorrendjét!. (Igaz, hogy volt egy internetszakadásom közben.)

41. misima
2010. 01. 10. 15:01

Drága nagyszüleim példája
Ök saját földjükön saját eszközeikkel dolgoztak Tartották hitüket ,szokásaikat A falu önszabályzó közösségében éltek Nem valami romantikus népszímműves parasztokat akarok itt leírni mert küzdelmes kemény munkát végeztek Mennyivel voltak ők kevésbé szabadok mint ma egy nulla pénzért dolgozó munkás vagy akár egy multi cég felső vezetője akinek pénze ugyan van de ideje semmi Ők és kortársaik nem vágytak ennél semmivel több szabadságra
Persze nem vagyok naív ami elmúlt elmúlt az a világ nem fog visszatérni

42. mizar
2010. 01. 10. 15:13

41. misima 2010. 01. 10. 15:01

Nem is kell, hogy visszatérjen. Minden eddiginél jobb világ építhető, és épül is.

43. Deák János
2010. 01. 10. 15:15

Jó lenne, ha lennének emberek, akik nem a politikai kiszorítósdira teszik fel az életüket, de megpróbálnak a jövőnkről okos szóval töprengeni. S esetleg s nem mellesleg élhető jelent is igyekeznének kialakítani. Ehelyett derék politikusaink a média nagyhatalmú és korrupt vezérletével gumicsontokat hajigálnak közénk, hadd rágódjunk ezeken. És süllyedjünk az alfa szint alá, mert akkor könnyebb manipulálni minket. TGM, ne add fel, még ha reménytelen is, gondolkodni szép és jó...

44. misima
2010. 01. 10. 15:25

. mizar
2010. 01. 10. 15:13
Komoly?
Hát nem tudom Most már testszkenerekkel vetkőztetnek bennünket meztelenre a repülőtereken állásinterjuk folyamán a legbelsőbb magánéletünkre kiváncsiak, mindenhol kamerák rögzítik minden lépésünket minden adatunkat tárolnak archiválnak Mire korlátozódik így a szabadságunk A fogyasztás szabadságára?

45. zoli (látogató)
2010. 01. 10. 15:45

Le lehet húzni TGM-t , de ugye ilyen jellegű elemzéssel nincs tele a mai médiában...
Amúgy meg egy csicska nép vagyunk mert mindent elfogadunk, a minbér már lassan kevesebb mint a környező országokban. Ébresztő.

46. mizar
2010. 01. 10. 15:58

44. misima 2010. 01. 10. 15:25

Attól függ, hogyan fogod föl.
Inkább világítsanak át engem is, ha ez kell ahhoz, hogy biztosan senki ne tudjon bombát vagy fegyvert fölvinni egy repülőre.

Ami engem illet nem csak fogyasztok, hanem szabadon járom a hegyeket, Európát, azt olvasok és írok amit akarok. Azt a filmet nézem meg amit akarok. Soha ilyen szabad nem voltam, és egyre több ember lesz ilyen szabad.

A fogyasztás fontos egyébként. Ha nem fogyaszt senki, nem érdemes termelni. Ha nincs termelés nincs munka, ha nincs munka nyomor van, egy helyben topogás majd pusztulás.

47. erlauer (szerkesztő)
2010. 01. 10. 21:11

@ 45. zoli (látogató)

Csicska, aki mondja. Csak a saját nevedben beszéljél.

48. Anemone
2010. 01. 11. 12:54

Nagyon örülök, hogy visszakerült ez a cikk!!!
Épp reklamáltam Nefi blogján. Helyes!

49. erlauer (szerkesztő)
2010. 01. 11. 13:15

A szerkesztés rejtélyeit nem is firtatom. De egy kicsit restellem, hogy mások tollaival leszek vezérbejegyzés vagy vezérkomment [képzavar]. :)

50. Didgeridoo
2010. 01. 11. 14:01

Már azt hittem, SMS-ben kaptad.

51. carey200 (látogató)
2010. 01. 11. 14:02

A cikk álproblémákat vet fel,ami TGM zavaros agyában eddig is megszületett.Mint minden konfúzus "filozófus" olyan dolgokról elmélkedik,ami a gyakorlati élettől meglehetősen távol áll.
TGM már volt liberális,antikommunista,jelenleg aktuálisan baloldali(Zöld Baloldal),de -hogy fínom legyek - nézetei "nem hatolnak be a tömegekbe",fejtegetései általában érthetetlenek,az bizonyos:ő egyfajta önjelölt figura,akire most egyes baloldali körök igyekeznek építeni,s ez részükről egyenlő a teljes csőddel...!

52. Didgeridoo
2010. 01. 11. 14:49

A történelmi visszatekintés nem teljesen pontos, mert a szabad költözés joga 1298-tól kiszabadulást jelentett a hűbérúr függése alól, csak a Dózsa féle parasztháború után büntetésül vezették be a röghözkötést 1517-ben (Tripartium). De elég furcsa ezeket kiragadni a földrajzi és történeti környezetükből. Az első éjszaka joga, csak az írók erotikus fantáziájában jelent meg, de a gazdag úr és a szolgálólány viszonya persze minden korban ugyanolyan. Azért nagy vonalakban egyet lehet érteni a szolgaság mai helyzetábrázolásával, a képet még bonyolítja, hogy a globalizáció miatt a tőkét nem is érdekli igazán a magyar munkaerő, csak mint fogyasztó válik értékessé.

53. Fidesz SS
2010. 01. 11. 18:41

másik a konzervatív diktatúra (a fasizmust, nacionalszocializmust én baloldali mozgalomnak tartom).

lol én nem is tudtam hogy a fasizmus anti rasszista vot:)

54. Fidesz SS
2010. 01. 11. 19:04

granicsar . Amúgy te szánkososan ennyire vagy butácska? vagy csak ennyire vagy képes jobb napokon?:) szerintem Marx meg full jobbos volt:D na jó csak vicceltem.

55. erlauer (szerkesztő)
2010. 01. 17. 9:00

@ 52. Didgeridoo

A tőkét szerencsére csak a profit érdekli - a tőke személytelen, és erre van kitalálva. Hadd jegyezzem meg, hogy a földre leeső tárgyat pedig csak a föld középpontja (a tömegvonzás, a gravitáció) "érdekli".

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá a bejegyzéshez. Itt lehet bejelentkezni.